A HIBRID

Fülszöveg:

Rose Broomwing egy tündér-angyal, úgymond hibridként született Nefromia világába. Itt többnyire angyalok és tündérek élnek, nem feltétlenül barátságosan tekintve a másik fajra. Nem nézik jó szemmel, amikor Rose beiratkozik iskolájukba, de vannak, akik képesek lennének békülni, így szívesen barátkoznak Rose-zal. Közéjük tartozik például Sarah Birdgrace, tündér és Oliver Graymellow, angyal.

Rose egész jól beilleszkedik, ám egy nap, amikor a Földre mennek a diákok próbamunkára az emberek segítésére, a lány elkap egy halálos betegséget, és sürgősen vissza kell utaznia otthonába, hogy meggyógyulhasson, de ezt akadályozza néhány angyal, akik egy átmenetileg beazonosítatlan lény irányításával elrabolják Rose-t, aki így képtelen felépülni.

Barátai igyekeznek mindent megtenni: többször is megpróbálják megmenekíteni Rose-t, valamint megkísérlik elkészíteni a lány betegségének ellenszerérét is.

Rose küzd a betegség ellen, de sokat nem tehet. Muszáj életben maradnia, hiszen minden álma, hogy élete végéig embereknek dolgozhasson. Ráadásul mivel keverék, egyszerre tud segíteni a depressziós embereknek, mint egy angyal, vagy akár azoknak, akik súlyos betegségben szenvednek, akikkel pedig a tündérek foglalkoznak.

Az élete gyökeresen megváltozik, rengeteg bonyodalom alakul ki, amiket muszáj megoldania, hogy minden rendbe jöjjön, de az hamar kiderül, hogy többé már semmi nem lehet a régi…

„Márpedig, ha már hibrid vagyok, mindent szeretnék, ami az angyaloknak, és tündéreknek megvan. Én nem akarok ez által kevesebb, rosszabb lenni, mint ők. Miért hagynám ennyiben? Miért? ”

Könyvajánló:

Amikor a 13 éves lányom bejelentette, hogy egy könyvön dolgozik – az igazat megvallva –, voltak kétségeim. Persze, még fiatal, keresgéli az útját, mindenfélében kipróbálja magát. Ez így van jól. Aztán teltek-múltak a hónapok, először az iskola mellett megmaradó nem túl sok szabadidejében írt, aztán a nyári szünet jelentős részét is a könyvnek is szentelte. Amikor már a tördelésre is kezdett odafigyelni, világossá vált előttem: Na, ez már nem csak egy röpke fellángolás, komolyan kell venni! Természetesen csak akkor olvashattuk el, amikor már teljes egészében késznek és véglegesnek nyilvánította.

Azt hittem, hogy jól ismerem a lányom gondolatait és képességeit, de már az első pár mondat a felvezető idézetben szerte foszlatta ebbéli elképzeléseimet. A szókincs, a mondatok kanyarítása, a határozott elképzelés a történet minden száláról, na és persze annak bemutatása úgy, hogy minden olvasó előtt megjelenjen az a bizonyos kép… Mint mindig, ezesetben is mindenkinek a saját fantáziájára bízza a részleteket, de egyúttal észrevétlenül elülteti fejünkben a saját gondolatait is, így kialakítva a teljes összképet.

Engem, mint apát, leginkább a lépten-nyomon felfedezhető erkölcsi tanulságok sokasága képesztett el. A barátság, a közösség és a közös cél összetartó ereje, az elesetteket segítő társadalom, az egészséges élet iránti vágy, a békesség, az erőszak minden formájának elutasítása, a megbocsájtás, a gyász – ezen gondolatok szövik át szinte minden mondatát e műnek. Csak reménykedni tudok abban, hogy mindez legalább egy kis részben a mi hatásunkra alakult ki így – már ilyen fiatalon –, azaz némiképp a szülők nevelése nyomán.

Mindez persze a mai kor technikai vívmányaival és jó adag fantáziával megfűszerezve jelenik meg, ami – úgy gondolom – rendkívül népszerű lehet azon fiatalok körében, akik egy-egy szereplőben könnyedén felismerhetik valamelyik, környezetükben lévő társukat vagy akár saját magukat…

Az apa

A borító: